Ismét hosszú idő telt el, mióta legutóbb írtam valamit. Azonban ez az időszak elegendőnek bizonyult arra, hogy fejlesszem a magyar billentyűzet nélkül való magyarul gépelésemet. Így ismét ékezetekkel tudok írni.
Természetesen ennél azért jóval több dolog történt velem a téliszünet és az azt követő három hét alatt. Mindenek előtt rengeteg esszét írtam ezen időszakban, ezért is kissé elment a kedvem az írástól és nem volt erőm egy újabb blogbejegyzést közzétenni. Mostanra azonban sikeresen gyűjtöttem elegendő lelkesedést. A téli szünet fantasztikusan telt számomra. Olyan karácsonyi és születésnapi ajándékban volt részem, aminél jobbat kívánni se tudtam volna. Ez alatt arra gondolok, hogy az ünnepeket otthon tölthettem a családommal és a barátaimmal. Meglátogattam az otthoni iskolámat is, és megtapasztaltam a magyarul való jegyzetelés örömeit. Mindezen túl aránylag sok időt tudtam tölteni a barátaimmal és kissé felidézhettük a nyár "miénk a város" szabad pillanatait is.
Január 5-én kissé fájó szívvel hagytam hátra a családomat és barátaimat. Nem mondom, hogy mostanra nem hiányoznak, hiszen ez hatalmas hazugság lenne, de mindenesetre a repülőn már éreztem, hogy szívesen térek vissza Phuketre is. A visszaérkezés pillanata, hogy mindenkit újra láthattam fantasztikus érzés volt. Azután elkezdődött az iskola, a tanulás, a rendszertelen alvás visszatért az életembe. Azonban szerintem már inkább ez a rendszertelenség a rendszer. Az idei évtől kezdve úgy döntöttem, többet futok majd a szabadban, ha már egy ilyen gyönyörű természet vesz körül. A kezdeti lelkesedésem kissé alábbhagyott, amikor ételmérgezéssel néhány napig létezni is nehezen tudtam, de mostanra már teljesen kihevertem a történteket.
Lezárásként a mai nap fontosságáról szeretnék kicsit írni. 2. órám után ellátogattam az iskola fő irodájába, ahol egy levél várt rám. A családomtól érkezett, igaz kicsit megkésve, de fantasztikus érzés volt olvasni az ünnepekre szánt levelüket. Mindezen túl a mai nap mindennél fontosabb... ha az embernek van egy testvére, akinek pont ma van a szalagavatója. Nagyon fájdalmas, hogy személyesen nem lehetek ott, de biztos vagyok benne, hogy ma este még táncolok az én egyetlen és legcsodálatosabb nővéremmel.
Comments