Oktober 14-21 kozott Thaifold tolunk egy eszakibb pontjara utaztunk. Pontosan Koh Phayam szigetere. Ennek az volt az oka, hogy az IB-val egyutt jar az is, hogy onkentes munkat vegzunk. Ennek a ket ev alatt legalabb 200 ora kell legyen a mennyisege. Az iskolanak kulon anyagi kerete van arra, hogy a diakok utazhassanak es Thaifold egyes pontjain segitseget nyujtsanak az arra jobban raszoruloknak. Ezert mi is elhataroztuk, hogy a kethetes szunetunkbol egyet erre szanunk. Az ut hosszu es kalandos volt. 5 orat buszoztunk es utana meg egy orat hajon suhanva tettunk meg amire elertunk a szigetre. Az idojaras olykor napos volt maskor szakadt az eso, de ehhez mar mindenki hozzaszokott.
Ahogy ez altalaban lenni szokott adodott nemi problemank a szallassal, igy vegul teljesen mashol toltottuk unalmas perceinket. (Igaz unalmas perunk alig akadt.) A szigeten ugynevezett Moken emberekkel dolgoztunk. Ok a multban hajokon eltek es csak nehany evtizede koltoztek at a szarazfoldre, de a hagyomanyaikat a mai napig orzik. Megtapasztaltuk es lattuk mi az a szegenyseg, amikor a gyerekek van hogy egy hetig alig tudnak enni. Bar azert mentunk a szigetre, hogy tanitsunk valami ujat a gyerekeknek, szerintem ok sokkal tobbet tanitottak nekunk. Hatalmas kihivas volt ez az idoszak. Gondolok arra, hogy a terseg malariaval sujtott, igy minden szunyogcsipes elrettento volt, valamint voltak HIV-val fertozott gyerekek is ami szamomra, (es szerintem nem en vagyok az egyeduli) mindigis egy mumus betegsegnek szamitott. Emelett harcoltuk a nappal, hatalmas hullamokkal, sot egyik tarsunk a folyoval is.
Atlagosan naponta 4 orat toltottunk a Moken faluban majd visszsetaltunk a szallasunkra. Az ut nagyjabol egy ora volt, igy naponta 2 orat setaltunka a tuzo napon, vagy eppen szakado esoben. Estenkent igyekeztunk a szigetbol minel tobbet felfedezni, igy gyonyoru helyeken jartunk es mindig mashonnan szemlelhettuk a naplementet.
Az utolso nap kulonosen fajdalmas volt. Annyira megkedveltuk a helyet a tarsasagot meg a helyi rizst is, hogy nagyon nehez volt mindent hatrahagyni. Azonban tudjuk, hogy mindig visszamehetunk es segitsegre mindig szukseg van, ezert ez egy kicsit megnyugtato volt szamomra. Az ut visszafele es izgalmasan telt, es arra is rajottunk, hogy a WiFi jobb volt a buszon, mint az iskolaban. Keso este ertunk haza, es fantasztikus erzes volt meleg vizzel zuhanyozni, valamint ugy aludni, hogy nem kellett rettegni a szunyogoktol es nem riadtunk fel ismeretlen eredetu hangokr az ejszaka kellos kozepen.