Ismét szinte évezredek teltek el, hogy írtam valamit. Szóval vágjunk is bele..
Mindenek előtt, az elmúlt néhány hónap nagyon eseménydús volt. A téli szünet után mindössze négy hét állt rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk a MOCK vizsgáinkra. Ezek lényegében kis érettségik, amik minden eddig tanult anyagot tartalmaznak. Így két hét alatt tíz vizsgám volt, ami még mindig kevesebb, mint ami májusban vár rám. Mostanra már a legtöbb vizsga eredményét is tudom, és így ki merem jelenteni, hogy nem hiába tanultam, de még mindig van mit átismételni. Mintha a vizsgák nem okoztak volna elég aggodalmat, még az egyetemi jelentkezéseimnek az eredményére is várnom kellett, (várnom kell). Azt már tudom, hogy néhány egyetemre felvettek, de anyagi részletekről, ösztöndíjak eredményéről még messze földön semmi információm nincs, így hát a mindennapos e-mail nézegetés sem maradhat el.
A vizsgákat követő héten februári szünet volt, mialatt Balira utaztam a fogadócsaládommal. Meg kell hagyni, ez egy felejthetetlen élmény volt, ami nagyon feltöltött. Annak ellenére, hogy időm nagy részét alvással, evéssel és olvasással töltöttem, volt szerencsém betekintést nyerni egy helyi falu mindennapjaiba, és megismerhettem a vulkanikus, fekete homokkal borított tengerpartokat is. Ezen túl vásárokban és a térség első és legkorábban alapított éttermében is megfordultam.
Jelenleg kicsit kevesebb a tanulnivalóm, bár a szóbeli vizsgáim még el sem kezdődtek. Ezért sikerült időt szakítanom egy keringő megtanítására Julival. Szerintem érthető, hogy hiányzik a hagyományos szalagavató. Pont emiatt döntöttünk úgy, hogy csinálunk egyet mi. (Szerintem említettem már hogy egy UWC-ben minden lehetséges).🙂
Ezt a gondolatmenetet folytatva megjegyezem, hogy tagja lettem a ballagást és diplomaosztót szervező csapatnak, tehát lehetőségem nyílik magyar elemeket belecsempészni eme fantasztikus eseménybe. Végül pedig megemlíteném, hogy az iskola tudtom nélkül jelölt egy ösztöndíjra, amit sikeresen elnyertem, így hivatalosan is az évfolyam top négy tanulójának egyike lettem. Ez nem csak a tanulmányi eredményeimet, hanem vezetői képességemet és az UWC értékeinek képviseletét ismeri el. Öröm számomra, hogy nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy Shelby Davis-nek és az UWC indiai igazgatójának beszámoló levelet írhassak az UWC-s élményeimről. (Shelby Davis az UWC mozgalom legfőbb támogatója és szponzora aki évente számos UWC diáknak teszi lehetővé, hogy egyetemeken és UWC iskolákban tanulhasson).