Ahogy ígértem, most a válogatási folyamatról lesz szó. Mire valakit kiválasztanak egy háromlépcsős folyamaton megy keresztül. Ez olykor nagyon sok feladatot jelent, más szakaszokban igazán nem is lehet "készülni".
Az első rész egy része adminisztrációs lapok kitöltéséből áll. Itt fogtok különféle esszé, vagy videós feladatokkal találkozni. Sok rövid kérdésre kell válaszolnotok. Ez félig online, félig papíros formában zajlik.
A második forduló, (ahova 60 ember jut tovább), egy kötetlen beszélgetés. Én személy szerint itt nagyon jól éreztem magam. Eleinte kicsit izgultam, de úgy elröppent az a 45 perc akár egy pillanat. Utána nagyon jó kedvem volt, és azt súgták az ösztöneim, hogy sikerülni fog a továbbjutás. Ez a hozzáállásom másnapra megváltozott és teljesen bizonytalan lettem. (Ezzel csak arra próbálok utalni, hogy ne keseredjetek el, mert néha saját magunkat csapjuk be.)
Amikor megkaptam az e-mailt, hogy továbbjutottam a 3. fordulóba, ahova 16 ember jut be, alig hittem el. Mi az iskolánkból négyen pályáztunk és hárman sikeresen meneteltünk az utolsó állomásig, így egymást is tudtuk támogatni.
A válogatási folyamat egy kétnapos táborral zárul. Erről csak annyit mondanék, hogy egyszerűen fantasztikus.
A sors furcsa iróniája, hogy legtöbbször úgy voltak a különféle UWC-s programok a válogatás folyamán, és utána is, hogy mindig valamilyen fontos vizsga, vagy megmérettetés előtt nem tudtam otthon lenni.😀 Természetesen ebből semmiféle probléma nem volt utána.
Amit szerintem még hasznos elmondanom, hogy csak azzal, hogy jelentkeztem nagyon sok mindent megtanultam. Például, ha magamról kell bemutatkozást írni, olyan mintha ezerszer írtam volna. Továbbá én a folyamat során készítettem el az első videómat, ami akkor nagyon nehéz feladatnak bizonyult, de mostanra már rengeteget sikerült fejlődnöm. (Legalábbis én így érzem).
Annyit tudnék tanácsolni, hogy bízzatok magatokban, és ne próbáljatok rájönni, hogy vajon mit néznek bennetek, vagy mit keresnek. Élvezzétek az egészet. Nekem nagyon sokat segített, hogy az osztályom tudott a pályázatról és mindig támogattak. Velem izgultak, velem vártak. Olykor csak egy-egy mondatot kérdeztek, hogy "mi újság?" - és ez nagyon jól esett. (Ez azután sem változott meg, hogy megtudtuk, hogy én lettem az egyik szerencsés kiválasztott.)