Hosszú hosszú idő után ismét egy bejegyzés. Mostanra már felfedeztem, hogy a blogírási stratégiám nem túl hatékony, mivel mindig rengeteg idő telik el a bejegyzések között és így nekem is nehéz mindent felelevenítenem, ami történt velem. Azonban most is mindent beleadva megpróbálok egy átfogó képet adni az elmúlt néhány hónapról.
Mindenekelőtt meghoztam életem valószínűleg egyik legelvetemültebb döntését és feliratkoztam SAT tesztre, ami az Amerikába való továbbtanuláshoz elengedhetetlen. Ezzel egyidőben arra is rájöttem, hogy időm azonban nincs tanulni a vizsgára és ezért ez némi kétséget okoz a mindennapjaimban. Emellett mostanra már az angollal sincs nagyon problémám, így a végtelennek tűnő tanulás kissé alábbhagyott. Ilyenkor senki se arra gondoljon, hogy minden délután napozom a strandon és egyáltalán nincs mit csinálnom... Továbbá sikeresen létrehoztunk egy CCA-t egy iraki barátommal. Ha már a CCA-kről is szó esik, akkor megemlítem, hogy mostanában mivel töltöm a délutánjaimat. Szóval hetente háromszor tornát tanítok, kétszer egyetemi jelentkezéshez kapcsolodó dolgokkal töltöm az időt. Emellett péntekenként a saját CCA-met vezetem és végül, de nem utolsó sorban elkezdtem gitározni.
Visszatérve az elmúlt hónapok kiemelkedő élményeire. Sikeresen részt vettem az iskolai sportnapon, ahol magasugrásban harmadmagammal iskolai rekordot állítottunk fel. Ennek nagyon örülök, hiszen sosem volt iskolai rekordom, és itt még ez is megtörténhetett. Továbbá találkoztam a magyar úszó válogatottal, amire szerintem alapból nincs túl nagy esély. Mindezeken felül megünnepelhettük a multikulturálisságát- szerintem ez a szó nem létezik- az iskolának és egy Amerika gálát is szerveztünk, ahol az iskolai PE tánc csoportunkkal megcsillogtattuk tudásunkat.
A jövőre tekintve. Két hét múlva tavaszi szünet van, amikor is Malájziába utazom önkénteskedni, amit már nagyon várok.
Lezárásként itt is szeretnék gratulálni jövőbeli elsőévesemnek, és nagyon hálás vagyok, hogy jövőre már ketten színesítjük majd Thaiföld UWC közösségét. 😀